Most olvasom, hogy egységesítik az élelmiszereken a dátumjelölést. Elsőre jól hangzik, kurvára utálom amikor találgatni kell jó-e még a tejföl. De azon nem tudok túllépni, hogy a nap-hónap-év jelölés lett a szabványos.

Erre egyszerűen nincs értelmes indok. Az egyetlen logikus dátumjelölés az év-hónap-nap, éééé-hh-nn formátumban és pont. Lehet hagyománya van, de ostobaság. Ebben a döntésben megint az látszik, hogy olyan emberek hoznak szakértelmet (faszt, elég lenne a józan ész) kívánó döntéseket, akik nem értenek hozzá. Most nem arról van szó, hogy nálunk bevezetik, merthát ugye ez egy EU döntés, amit mi csak átveszünk, de egyszer egy ember eldöntötte.

Bármilyen furcsa a dátumformátumnak van szabványa. Ott van kéznél, csak használni kéne, de nem, valahol valaki megint okos volt. Kibaszott kevés hiányzott, hogy ez a világ egy picit jobb legyen, de még ezt is sikerült elbaszni.

Mostanában többször volt, hogy windows 7 kapcsán belefutottam valami apróságba, aminek a megoldása nem igazán volt egyértelmű, de ez a legutóbbi problémám kiverte a biztosítékot.

A probléma: hogyan kell kikapcsolni a jelszókérést a képernyővédőről felébresztés után.

Határozottan nem bonyolult a feladat, de az az ablak amin ezt be kell állítani a lehető legjobb példája annak, hogyan lehet valamit rettenetesen túlbonyolítani

HIBA A MENETREND ALKALMAZÁSBAN

Sajnos a mai nap, kb 7 órától a MÁV korlátozta a szerverem számára a hozzáférést az online vasúti menetrend eléréséhez. Ezért jelenleg az AzMenetrend alkalmazás nem tud menetrend adatokat megjeleníteni. A programon belül térkép nézet továbbra is elérhető.

A MÁV-ot próbáltam értesíteni a problémáról, de telefonon az ügyfélszolgálat lepattintott, az emailes válaszra pedig még várok.

Mást hozzáfűzni nem nagyon tudok. Esetleg azt, hogy ezt kiírni ciki, inkább lenne nyomokban tartalmaz vagy csepp a tengerben vagy bármi.

Keró alig hogy letette a Jawa-t...

Zsofii unszolására akkor leírom hogyan is történt az, hogy a nemzeti vagyon egy része platina formájában rám lett bízva nagyjából egy évig. Az ott kezdődött, hogy vettem egy motort végre. Egy olyat, amit nem kell annyit szerelni, mint amennyit motorozok vele. Meg meg tud állni ha kell. Mindezek mellett kényelmes az üléspozíciója, nagyjából egyenesen ülök. Ennek meg is felel ugyebár a BMW F650.

Idén ma voltam otthon utoljára, s megint Wizz Airrel közlekedtem. Reggel hatkor indult a gép vissza Londonba, és ebben a bekábult állapotban a következőnek voltam tanúja:

Kedves hallgatók, csak itt, csak most, hírcsárda különkiadásunkat láthatják:

Az egyik legkedveltebb keresőszó erre a blogra a 'szopás', esetleg a 'szopás a vonaton', és hogy adjunk a téma után kutatóknak tartalmat bőven, máris jön egy poszt, ami kifejezetten erről szól. Bár szerintem nem lesznek elégedettek. Nade én sem vagyok.

Isteni szerencse, hogy ezt a posztot nem tegnap írom. Így is sok pontot fogok veszteni, mert jó eséllyel csak egy jódolgában sipákoló hangot fogtok hallani. És ez már a beletörődött verzió lesz. Lehet, hogy nem megyek Egyiptomba Frei Tamással?

És nem adtuk fel és tettünk még egy kört. Az indulást az időjáráshoz igazítottuk, így nem meglepő módon csodás napsütésben motoroztunk. Nem igazán tudom visszaadni a hangulatát, már egy napja itthon vagyok és a videók nézegetésétől is tiszta depressziós, simán indulnék vissza, annak ellenére, hogy a seggem elképesztően fáj.